Eltűnés, fejezet, Vörös Hold 2..

Elnézést kérek mindenkitől, tudom, hogy legalább egy hete semmit sem írtam a blogomra, de nem tűntem el teljesen. Olykor-olykor benéztem. Kicsit szét vagyok csúszva, de igyekszem visszatérni. Terveim szerint hétfőn érkezik az újabb fejezet, ha még kíváncsiak vagytok a folytatásra. 

És elkezdtem írni a Vörös Hold 2 első fejezetét, de még nagyon kevés van meg belőle. És még címe nincs annak a résznek. :)

Addig is itt egy kis részlet a következő fejezetből, és még egyszer bocsi, hogy eltűntem. Remélem, hogy ti is mind visszatértek majd a blogomra és nem hagytátok el teljesen. :)

(...)Dilen miután teljesen egyedül maradt, elment zuhanyozni. A forró zuhany alatt hatalmas fájdalmat érzett. Megtántorodott. Csak annyi ereje maradt, hogy magára csavarja a törölközőjét és visszamenjen az öltözőbe. A földre rogyott a kínzó érzéstől. Tudta, hogy ezek mindennaposak lesznek, ahogy egyre jobban közeledik a születésnapja. Mégsem tud előre felkészülni rá. Felordított kínjában és elvesztette az eszméletét.

A saját nevét hallotta. Először kissé halkan, majd egyre hangosabban.

– Dilen, ébredj már fel!

Kinyitotta a szemét, és megpillantotta a hang forrását. June térdelt mellette a földön. A lány ruhája vizes volt. „Biztos tőlem lett olyan…” - gondolta magában.

– Hogy kerülsz te ide? - próbált feltápászkodni.

– Az öltöző előtt mentem el, amikor valaki kiáltott, gondolom te voltál. Nem volt a közelben senki sem, így nem tudtam segítséget hívni. Kénytelen voltam én bejönni és megnézni, hogy mi a helyzet. De mondd, jól vagy? Amikor bejöttem, a földön hevertél. - hadarta a lány.

– Igen, nem is tudom mi történt... Biztosan csak megszédültem .- motyogta és akkor tudatosult benne, hogy nincs rajta ruha. Lepillantott magára.

– Ne aggódj, a törölköző rajtad volt, amikor bejöttem és én becsszóra nem leskelődtem. – nevetett.

Dilen amikor visszamosolygott rá, egy újabb roham tört rá. Vonaglani kezdett a földön. June nagyon megrémült, nem tudta, hogy mitévő legyen. A fiú ismét felordított fájdalmában és a lányra nézett. A szeme úgy tűnt, mintha világítana. A roham pár másodperc múlva elmúlt és ő ismét mozdulatlanul hevert a földön. June maga felé fordította őt(...)