Karácsony az erdő mélyén

Sziasztok!
Tudom, hogy már régen nem hoztam semmilyen bejegyzést sem, de most pótolom. Tudom, hogy már Karácsony javában elmúlt, de én írtam nektek egy novellát (amit eddig sajnos nem sikerült feltöltenem), de remélem, hogy azért még elolvassátok. A novella az a történetnek nem a része, teljesen külön áll tőle, szóval ne gondoljátok a következő fejezetben, de majd az is érkezik nem sokára. Remélem, hogy mindenkinek jól telt a Karácsonya.:)
Szeretnétek egy Szilveszteri novellát is? :)

P.S.: Bocsi, hogyha Dilen helyett véletlen Dean került bele, túl sok Supernaturalt nézek mostanában (igen függő vagyok :P) 
És még egy kérdésem lenne. Nem tud valamelyikőtök képet szerkeszteni? Szeretnék a történetnek egy borítót, de én nem értek ezekhez. Egyenlőre csak elképzelésem van róla, hogyan nézzen ki. 

Karácsony az erdő mélyén

– Jó lesz így? Vagy igazítsunk még rajta? – kiabált le a tetőről Cole

– Ott, jobb oldalon, ferdén raktátok fel. – hangzott lentről Becca válasza

– Ne szórakozz már! Több mint másfél órája egyensúlyozunk a tetőn! – zsörtölődött Dilen.  Mindjárt megfagyok!

– Oké-oké. Igazad van. Megyek és bedugom a konnektorba, hogy lássuk működik-e.

A nő besietett a házba. Hosszú perceknek tűnt, mire újra felbukkant. A fiúk még mindig a tetőn várakoztak arra, hogy végre lejöhessenek. Dilen egyre csak morgott, miközben Cole csendesen nevetgélt barátja dühkitörésein.

– Azt hiszem akadt egy kis probléma.

– Mi?? Becca ne idegesíts fel! – tovább hergelte magát Dilen

– Csak vicceltem. Minden a legnagyobb rendben van. Tökéletes munkát végeztetek fiúk. Gyönyörű lett, gyertek le és nézzétek meg! – ámuldozott Becca.

Dilen mérgesen leugrott és megállt mellette. Karba fonta maga előtt a karját, és úgy nézte az egész délután alkotott művüket. Cole a létrát visszavitte a helyére, és jókedvűen csatlakozott a másik kettőhöz.  

– Ne csináld már D, ne mond, hogy nem ját át a Karácsony szelleme. - nevetett Cole, ahogy hátba veregette

– Egyáltalán nem! Kész cirkusz az egész!

– Azért ismerd el, hogy szép lett így a házatok. Csillog-villog a sok színes égőtől.

– Tényleg szép… De ha ettől nem találnak ránk ellenségeink, akkor semmitől. Mint egy kivilágított céltábla!

Dilen, Karácsony van. Vonatkoztass el egy kicsit, és moderáld magad! Vendégünk van. Na, befelé- tolta maga előtt a fiút a szigorú Becca. Cole pedig nevetgélve követte őket a házba.

Ahogy beléptek az orrukat megcsapta az édes mézeskalács, fahéj, vanília illata. A konyhában a három lány tüsténkedett. Mindannyian egyforma hófehér kötényt viseltek, kezüket liszt fedte. Cole odalépett hozzájuk, és ujjával belenyúlt az egyik tálba, hogy megkóstolja annak tartalmát. June egy határozott mozdulattal, fakanállal a kezére csapott, és ujjával fenyegetően mutogatott rá.

– Na, ezt jól megkaptad- nevetett Dilen

– Ne lopkodj, majd akkor megkóstolhatod, ha készen lesz. – fenyegette őket June

– Mi addig nézünk valami filmet a TV-ben – indult Dilen a szobája felé

– Fiúk! Ha kézen vagytok a külső dekorációval, akkor gyertek és segítsetek a fával. – a nappali felől Mr. Shaw szólt mély, menydörgő hangon

– Ne mááááár! – megtorpant Dilen a szobája ajtajában

– Tudod, mit? Menj, csak hűtsd le magad, addig én segítek. – terelte befelé Cole, hogy megelőzzön egy vitát.

Becca feltette kedvenc karácsonyi CD-jét a lejátszóba, majd csatlakozott a három lányhoz a konyhában. A kellemes légkör, vidám zene, és a mennyei illatok lengték be a házat. Mindenki karácsonyi lázban égett, kivéve a szobájában duzzogó Dilen-t, aki tüntetően filmet nézett. A fiúk nevetése, a lányok halk éneklése beszűrődött a szobába. Dilen nem bírta tovább. Lekapcsolta a filmet, és csatlakozott az ünneplő családjához. Az anyukája és June éppen akkor vették ki a maradék sütit a sütőből, Chrissy Cole nyakában ülve próbálkozott a fára felhelyezni a csúcsdíszt. Becca és az apja pedig őket nézte. Dilen tekintete találkozott June-éval, a lány egy bátorító mosolyt eresztett felé, jelezve, hogy ő nem haragszik az iménti kirohanása miatt. A fiú kissé rosszul érezte magát, hogy jelenetet rendezett a vendégük, vagyis inkább az ő vendége előtt. Szerette volna, hogyha ez a nap tökéletesre sikerült volna, de képtelen volt teljesen megfeledkezni a rájuk leselkedő sötét erőkre.

– Azt hiszem, hozok még fát a tűzre- ajánlkozott, mert egyéb hirtelen nem jutott az eszébe

– Nem, nem. Maradj csak itt, majd mi hozunk Chrissy-vel, te csak segíts Cole-nak. – nézett rá jelentőségteljesen az apja. Dilen tudta, hogy ez mit jelent. Mint minden évben nekik kellett a fa alá csempészni az ajándékokat, amíg Chrissy valakivel távol van. És minden évben ugyanazt játszották el. A Télapó itt járt, de nem volt ideje várni, ezért itt hagyta az ajándékokat, és tovább állt. Meglepő módon a kislány soha sem gyanakodott, hitt a családja meséjében. Mr. Shaw karon ragadta a kislányt, és eltűnt vele az erdőben.

Cole előhozta a szobából az ajándékokat és Dilen segítségével gondosan a fa alá rakták őket. Mindegyiken rajta szerepelt a név, így nem volt soha sem nehéz felismerni őket. Még June-nak is került alá egy-kettő. Cole a fa mellé elhelyezett kisasztalról elvette a sütit, belerágott, és félig megitta a pohár tejet.

– Mit csinálsz te falánk?- kérdezte tőle némi gúnnyal a hangjában Dilen

– Télapót játszok, azt hiszed, elhiszi, hogy itt járt, ha a süti és a tej érintetlen? – válaszolta két rágás között

– Akkor edd meg az egészet, és ne csak belerágj!

– Nem lehet! A Télapó soha sem eszi meg az egészet, mert nincs ideje!

– Ez így igaz! – kapcsolódott bele a beszélgetésbe June is

– Ne mond már, hogy te is hiszel az ilyen hülyeségekben. – vetett rá egy sokatmondó pillantást Dilen

– De igen, hiszek. – vágta rá sértődötten a lány

– A húsvéti nyúlban is?

– Igen!

– A mesebeli hercegekben is?

– Igen, csak még nem találkoztam vele, úgy tűnik várat magára! – sarkon fordult és eltűnt a fürdőszoba ajtó mögött

– Na, barátocskám ezt jól megkaptad- nevetett Cole

– Srácok, készen vagytok? Már jönnek! – szakította félbe őket az ablakon kibámuló Becca

– Aha, mindenki a helyére! – suttogta Cole.

Mindenki hirtelen valamivel foglalatoskodott, hogy ne vegyen észre semmit a kislány. Dilen vadul jelzett barátjának, hogy törölje le a tejet, és a süti morzsákat az arcáról, de Cole nem értette, hogy mit akar. Már késő volt hangosan kimondani. Chrissy és az apja kezükben egy adag faággal beléptek az ajtón. Mindenki feszülten figyelt, és már biztos volt abban, hogy lebuknak, amikor June elment Cole mellett, és egy gyors mozdulattal, kezével letörölte az arcáról az árulkodó jeleket. Úgy tűnt, mintha megsimogatta volna a fiú arcát. Cole elmosolyodott Dilen összehúzott szemei láttán. Chrissy is hosszasan bámulta June-t és Cole-t, majd teletette az ágat a dobozba a kandalló mellé. A kislány hirtelen felkiáltott, ahogy megpillantotta a fa alatt a tömérdek csomagot.

– Itt járt a Télapó? Mikor??

– Az előbb ment el, pedig még várt is rád pár percet. De tudod sietnie kellett még a sok másik gyerekhez is- válaszolta kedvesen az anyukája

– De még mielőtt elment volna, belekajált abban, amit kikészítettél neki. És képzeld annyira sietett, hogy még a száját sem sikerült letörölnie..- célozgatott Dilen, mire az anyukája egy rosszalló pillantást vetett felé

– Kár, hogy nem köszönhettem meg neki ezt a sok ajándékot. Majd talán legközelebb sikerül, ugye anyu?

– Persze kicsim, legközelebb. – megsimogatta a fejét, és visszament a konyhába, hogy megterítse az asztalt a vacsorához

– Kibonthatjuk az ajándékokat?

– Majd vacsora után kisasszony- mondta az apja

– Kérlek, kérlek, kérlek!- kérlelte felváltva a szüleit a kislány

– Rendben, még a krumplinak kell egy kicsit főnie, addig kibonthatjuk. - bólintott az asszony, és odasétált a nappaliba a többiekhez.

 Mr. és Mrs. Shaw a kanapén ültek, Becca a fotelben, és a gyerekek meg a földön. Chrissy kiosztotta mindenkinek a saját ajándékait. June először egy kék papírba csomagolt meglepetést bontott ki. Egy keményfedeles könyvet talált benne. A borítója barna, régies, aranyozott szegéllyel futtatva. Nehéznek érezte, ahogy a kezébe vette.

–  Híres vérfarkas legendák, avagy hogy éljük túl a Teliholdat – olvasta fel hangosan a címet. Cole-ra nézett, sejtette, hogy tőle kaphatta, de nem köszönhette meg neki hangosan Chrissy miatt.

– Biztos a Télapó is tudta, hogy mire lesz szükséged, ha továbbra is Dilen társaságában akarsz maradni- kacsintott a fiú. Mielőtt Dilen válaszolhatott volna Chrissy June ölében heverő kis dobozra mutatott és kíváncsian kérdezgette mit rejt. Mindenki őt figyelte, ahogy kibontja a csomagolásból, és a kezében forgatja a vörös bársonydobozt. A szíve hevesen dobogott, ahogy kitárta a tetejét. Egy farkast ábrázoló medált talált benne, mely egy ezüstláncon függött. Arcára kisé kiült a csalódottság, de igyekezett titkolni a többiek előtt. „Hogy is gondolhattam másra, én hülye”- gondolta magában, és szélesen elmosolyodott. Tetszett neki, nagyon is, főleg azért, mert tudta, hogy Dilen-től való.

– Te mit kaptál D?- sürgette a kishúga. Miután kibontotta a saját ajándékait, rettenetesen kíváncsi lett, hogy a többiek ilyen kincsekhez jutottak. Dilen széttépte a csomagolásokat, nem szeretett bajlódni a szép kibontással. Mindig is úgy gondoltam, hogyha már az övé, akkor had bontsa úgy, ahogy ő akarja. Talált benne új ruhákat, cipőt (valószínűleg a szüleitől), egy vastag rajzfüzetet, amiről kiderült, hogy June ajándéka, és egy fekete szögecses nyakörvet.

– Ezt valószínűleg Jack-é, köszi a nevében is!- mondta, és letette a földre a többi holmija mellé.

– Nézd, csak meg jobban, biztos, hogy az övé?- vigyorogott el gyanúsan Cole. Dilen ismét a kezébe vette, és feltűnt neki egy kutyacsont alakú biléta, amin az ő neve állt.

– Cole, te rohadék! – a hangosan röhögő barátjához vágta a nyakörvet

– A Télapó hozta, én csak a rendelést adtam le nála, de mondtam, hogy fogsz egyet kapni.

– Akkor lássuk neked mit hozott a TÉLAPÓ!- hangsúlyozta a szavakat

Cole kibontotta őket sorban. A Shaw család csomagja egy új csizmát rejtett, Beccáé egy tőr karbantartókészletet, Juné egy könyv A harcművészetek eredetéről és Dilené pedig egy fénykard.

– Egy fénykard?

– Kapcsold be, kéken világít. Ezzel talán jobban boldogulsz, mint az igazival!- most Dilen nevetett barátja meglepettségén.

Ez tök jó mindig is egy ilyenre vágytam! – ültő helyében hadonászni kezdett vele, miközben suhogó hangokat hallatott.

– Okosan gyerekek! Itt van egy kislány is köztünk. Amúgy is már itt az ideje, hogy asztalhoz üljünk- figyelmeztette a társaságot Mrs. Shaw

Dilen megvárta, amíg mindenki kivonul a nappaliból, hogy beszélhessen a lánnyal. June megvárta, amíg a fiú mellé ér.

–  Köszönöm az ajándékot! – mondta halkan Dilen, hogy a húga meg ne hallja

Én is, nagyon szép. Ajánlom, hogy a vázlatfüzetet rajzold tele! – mosolyodott el. Olyan közel álltak egymáshoz, hogy June elmerülhetett Dilen kék szemének tengerében. Már elfelejtette, hogy mennyire vonzóbb vonásai lettek az átváltozás után. Azóta sokkal jobban tetszik neki. Azt kívánta, hogy ez a pillanat soha se érjen véget, csak nézzék így egymást, mindent kizárva maguk körül. A Shaw családban belefeledkezni a pillanatba, lehetetlen volt. Itt mindig nagy az élet, sok a nyüzsgés. Imádta, hogy ennyire szeretik egymást, hogy ennyire összetartanak.

Khm khm..- köszörülte meg a torkát Cole - A fagyöngy alatt álltok. Tudjátok, hogy ez mit jelent ugye?

– Mindketten felnéztek. Tényleg ott álltak a piros szalaggal átkötött és felfüggesztett zöld növény alatt. June Dilen-re nézett várna annak reakcióját. Ám ő meg sem mozdult. June attól, hogy a többiek őket figyelik elvörösödött. Tudta, hogy tennie kell valamit, hogyha ki akar kerülni ebből a kínos szituációból. Odahajolt Dilen-hez és az arcára adott egy puszit. Mivel, hogy barátok ez teljesen belefért a helyzetbe. Cole csalódottan horkant fel. Sem ő, sem a többiek nem erre számítottak. De egyelőre be kellett érniük ennyivel. Legalább is addig, amíg Dilen összeszedi magát, és megteszi az első lépést.