Vers

Sziasztok!
Még nem az új fejezetet hoztam (de a héten mindenképpen érkezik, hamarabb, mint gondolnátok). Igazából ez egy olyan zavaros bejegyzés lesz. Hogy őszinte legyek, megint kicsit összekuszálódtak a dolgok és sokat gondolkozom. Hogy min? Természetesen az íráson. Szinte minden nap felmerül bennem a kérdés, hogy van-e értelme annak, hogy írok. Mert szerintem igazi író soha sem belőlem, a történeteim nem elég eredetiek, nem elég jók arra, hogy kiadásra kerüljenek. Tudom még fejlődnöm kellene, de nem tudom milyen irányban. 14-5 éves korom óta folyamatosan írok, de ezidáig semmi előrehaladás nem volt az ügyben. Talán nem is vagyok való igazi írónak, csak olyannak, aki a fiókban tartogatja a történeteit. Ki tudja. Szóval azért is lehet kicsit kevesebbet fogok a blogon tevékenykedni, DE nem fogok eltűnni. Minden nap feljövök, és fejezetek is lesznek, csak bejegyzés lehet, hogy kevesebb. Remélem, hogy még így is maradnak olyanok, akik továbbra is olvasni fognak. Köszönöm szépen mindenkinek!
És gondoltam mutatok nektek egy újabb verset. :) (ez egy nagyon régi vers, tudom, hogy elég béna lett)

Miért van az, hogy...

Miért van az, hogy fáj minden szó,
Miért van az, hogy esik kint a hó?
A madarak sem énekelnek már,
Rájöttem, hogy nincs többé nyár.

Egy szót sem szóltál,
Nagyon furcsa voltál.
Miért van az, hogy csak úgy elmentél,
Miért van az, hogy reggelre eltűntél?

Miért van az, hogy a szívem még vár,
Miért van az, hogy nem szeretsz már?
Emlékszel a közös képre?
Az együtt töltött közös évre?

Miért van az, hogy egyedül vagyok,
Miért van az, hogy mindent itt hagyok?
Világgá megyek csendesen,
Nem látsz többé kedvesem.

Miért van az, hogy nem hagysz elmenni,
Miért van az, hogy nem hagysz feledni?
Visszatérsz az életembe,
Gyűrűt adsz a két kezembe.

Miért van az, hogy nem értek semmit,
Miért van az, hogy nem teszek semmit?
Hagyom, hogy megcsókolj,
S percekig csak bókolj.

Miért van az, hogy megint visszatérsz,
Miért van az, hogy ennyire félsz?
Félsz, hogy más van életemben,
Új szerelem két szememben.

De ne félj, én csak terád vártam,
Mással én sosem háltam.
Miért van az, hogy nem bízol bennem,
Miért van az, hogy hitet kell vennem?

Miért van az, hogy együtt vagyunk,
Miért van az, hogy együtt halunk?
Talán ez a szerelem?
Nem tudom én nem ismerem.