Szösszenet

Igazából ez a nem Vörös Holdhoz kapcsolódik, sőt még köszönő viszonyban sincsenek. De eszembe jutott pár sor, amiről egyenlőre nem tudom, hogy mi lesz, ezért abba is hagytam. Kíváncsi lennék ti mit gondoltok, hogy van e értelme folytatni, vagy inkább próbálkozzak valami teljesen más dologgal? Kíváncsi vagyok a véleményetekre akár itt a blogomon, akár a facebookom-on. (És ha már ott vagytok, esetleg nyomhattok egy lájkot is az oldalra, persze ha akartok :D)

(...) Megbabonázva álltam a sötét és komor éjszakában. A csillagok vidám táncukat elrejtve olykor-olykor felbukkantak egy komótosan vánszorgó felhő mögül. A szél meglengette hosszú, krémszínű csipkés esélyi ruhám alját. Megborzongtam a hűvös időtől. 

Tekintetemet a középkori kastélyra emeltem. A vidám fényei csalogattak maguk felé. Rettegtem. Ez a világ nem nekem való, mégis eljöttem.. 

A kezemben szorongatott maszkomat felvettem. Nem szabad, hogy bárki megismerjen. Végig néztem magamon. Megigazítottam a ruhámat, melyet a szél vadóc módjára maga után próbál vonszolni hol az egyik, hol a másik irányba. A vörösesbarna hajam laza csigákként omlott a vállamra. Ma nem az vagyok, nem az a lány, aki általában. Ma teljesen kivetkőzve magamból egy új valómat megmutatva érkeztem, csak azért, hogy a közelében lehessek. Hogy felfigyelhessen rám.(...)