Kicsit gondolkoztam tegnap éjszaka.. Lehet, hogy szünetet tartok a blogom írásában, és úgy alapból az írásban is. Hogy őszinte legyek, nem a legjobb hangulatban vagyok az utóbbi napokban. A másik pedig, hogy nem túl sok visszajelzést kaptam az írásaimat illetően, mintha kicsit eltűntek volna az olvasók.
Egyenlőre nem tudom, hogy lesz-e szünet vagy nem, de ha lesz is, nem tűnök el teljesen, olvasónak még mindig megmaradok.
Sok blogot olvasva lassan rájövök, hogy az én írásaim közel sem olyan jók, mint azok, amiket olvasok. Sőt olykor cikinek is érzem kicsit, azt, amit csinálok... Szóval gondolkozom erősen.
De addig is, amíg kiderül mi lesz itt egy versem, amit még nagyon nagyon régen írtam (hát verset is szoktam néha alkotni) Ha van esetleg valakinek véleménye, azt megköszönöm. =)
Álom
Te csak álmaimban élsz,
S onnan ki soha sem lépsz
Mikor felébredek, szomorúan látom
Hogy ez megint csak egy álom.
Reggel mikor eltűnsz,
Már reménykedve várom az estét, hátha újra feltűnsz.
Este mikor lehunyom a szemem,
Újra ott vagy velem.
Sok boldog percet töltöttünk együtt,
De rövid ideig lehettünk együtt
Megint eljött egy újabb reggel,
S a mélység újra elnyel.
Este megint téged várlak,
De sehol sem látlak.
Talán már elfeledtél,
Tovább léptél, s eltemettél.
Hiányoznak édes csókjaid,
S feledhetetlen bókjaid.
Karod erős ölelése
Szemed szép tündöklése.
Már biztosan messze jársz,
Egy másik lány álmába vágysz.
Várod, hogy ő rád leljen,
S álma csupa boldogságban teljen.
Nélküled üresek álmaim,
S múló élben vannak vágyaim.
De soha sem feledlek,
Mert tudom mennyire szeretlek.
Szenvedek mióta nem vagy itt velem,
Magaddal vitted az egyik felem.
De nem adom fel, tudom, hogy visszatérsz,
S megint őrült lázban égsz.
Nagyon sokat vártam,
S már a feledés kapujában álltam,
De újra megjelentél,
S szorosan magadhoz öleltél.
Kezed a kezembe tetted,
S ismét boldog ember lettem.
Szád a számhoz érintetted,
Vágyaimat visszatérítetted.
Te csak álmaimban élsz,
Remélem onnan egyszer kilépsz.
Mikor felébredek, boldogan látom,
Hogy ez megint egy nap, s az estét már várom.
