Közlemény 2

Sziasztok!
Először is elnézést szeretnék kérni mindenkitől, amiért ennyire elhanyagolom a blogom, és eltűntem. De nem véglegesen, csak ez most egy olyan időszak, hogy időm az semmi (aludni sincs), ezért nem jöttem fel, de nem felejtettem el a történetet. Igaz még nincs megírva a folytatása, de az első fejezet a fejemben már megszületett, amint lesz időm leírom, és ki is teszem mindenkinek. Nagyon sajnálom, hogy ennyit kell várnotok, remélem még egy kicsit türelmesek lesztek, bár tudom nem igazán érdemlem ezt meg. Az elmaradt üzeneteimet is igyekszem pótolni.
Viszont van még egy másik hírem is. Mivel nincs időm írni (ami nagyon hiányzik), csak lopva 10-15 perceket, ezért elkezdtem leírni, ami ilyenkor az eszembe jut. Egy lány titkos levelei egy másik ismeretlen embernek, melyben elmondja a gondolatait, az életét, és mindent. Leginkább a Különc srác feljegyzései filmhez/könyvhöz tudnám hasonlítani ezeket a leveleket. A történet, a szereplők minden kitalált benne. Nyitottam nekik egy blogot, ha van kedvetek nézzetek be és elmondhatjátok a véleményeteket róla. A blog kinézete még nagyon pro verzió a fejléc és a háttér folyamatban van ez még csak egy ideiglenes. Ha tetszett és szeretnétek tovább olvasni majd azt a blogot figyeljétek, mert ide nem teszem ki mindig a frisset, nem szeretném keverni a két dolgot.
A blog: http://letters-to-sunflower.blogspot.hu/
Elnézést mindenkitől és köszi a türelmeteket.

Közlemény

Sziasztok!
Ez a bejegyzés most azért született meg, hogy közöljem még élek és virulok. Tudom, hogy nagyon elhanyagoltam a blogomat, és nagyon régen ígértem már a Vörös Hold második részét, de eddig nem jött össze. Az utóbbi időben annyi minden történt velem (leginkább rossz), hogy még nem jutottam el a folytatás megírásáig. Mondhatni minden héten történt valami rossz (olykor minden nap), és még nem sikerült mindent megemésztenem, és feldolgoznom. Igyekszem összeszedni magam, és visszatérni hozzátok a folytatással.
Köszönöm szépen azoknak, akik még itt maradtak és türelmesen várnak, hamarosan visszatéretek rendesen. Természetesen addig sem tűnök el, felnézek a blogomra, de elérhettek az email címemen is: titaniawjones@gmail.com vagy a facebook oldalamon is. Ha bármi kérdésetek, megjegyzésetek, javaslatotok van vagy egyszerűen beszélgetni szeretnétek, akkor keressetek nyugodtan. :)
Elnézést kérek mindenkitől még egyszer.

Borító

Kaptam egy szép borítót a Vörös Hold-hoz. Ez az első, amit a történetemhez kaptam. :) Nagyon szépen köszönöm Vacaknak. :)

A második rész első fejezetéről pedig annyit, hogy folyamatban van, elvileg márciusban érkezik, de még nem tudom a pontos dátumot, amit befejeztem, azonnal fel is teszem. :) Köszönöm a türelmeteket. :)

June Allison Shepherd

Sziasztok! 

Most June-ról hoztam egy kis infót. Remélem, hogy tetszeni fog, amit válaszol. És köszönöm szépen, hogy még mindig látogatjátok az oldalamat. :)

Személyes adatok: June

Teljes név:                              June Allison Shepherd  

Születési idő:                          1995. január 8.  

Kor:                                        17

Testvér:                                   nincs

Partner:                                  Dilen

Háziállat:                                Ash, a cica

Magasság:                              173 cm

Hajszín:                                  szőke

Szemszín:                                kék

Személyes kérdések ( válaszadó: June)

Milyen filmet néztél utoljára?

Life as We Know It ( Ilyen az élet) Loraine-nel és Sarah-val

Milyen könyvet olvastál utoljára?

Nicholas Sparks: Utolsó dal

Kedvenc könyv?

Minden Nicholas Sparks-tól

Kedvenc tévéműsor?

Vámpír naplók, Ian Somerhalder egy szexisten

Milyen tévéműsort néztél utoljára?

Gordon Ramsay főzőműsorát, Dilen átváltozása óta iszonyatosan sokat eszik és 

muszáj megtanulom főzni miatta

Kedvenc film?

P. S. I Love You és a The Notebook

Milyen játékot játszottál utoljára?

Fodrászost Christy-vel

Legnagyobb félelem?

Elveszíteni Dilen-t

Legnagyobb szerelem?

Dilen

Tetoválás, Piercing?

Egyik sincs.. egyelőre

 Autó?

Nincs, de van egy lila bicajom

Kedvenc szín?

Lila és bordó

Milyen ruhák találhatók szekrényedben?

Vannak szoknyáim, magas sarkúim, de ugyan akkor van farmerom,

 ingem, és tornacipőm is. Inkább a kényelmesebb viseletet szeretem.

Milyen ruha van most rajtad?

A pizsim, ami egy rövidnadrágból és topból áll

Mennyi idő van, amikor ezt a tesztet töltöd?

Éjfél körül

Hol vagy most?

Az ágyamban

Mit álmodtál legutóbb?

Dilen elhagyott Sarah-ért.. szörnyű volt, egyiknek se mertem eddig 

elmondani

Mit ettél utoljára?

Pizzát

Kedvenc sport?

Tennis, de Dilen miatt az jéghokit is szeretem

Mit utálsz a legjobban Dilen-ben?

Hogy betegesen meg akar védeni, és nem képes megérteni, hogy tudok 

vigyázni magamra. Ésazt sem szeretem, ha a rajz miatt sokat hanyagol.

Mit utálsz a legjobban Cole-ban?

Azt amikor előjön a Rómeó és Júlia szövegeivel

Legjobb barát?

Mark, Sarah és Loraine és talán Dilen is már

Mikor sírtál utoljára?

Délután a filmen a csajokkal

Mikor nevettél utoljára?

Tegnap nevettem nagyon, amikor Cole Dilen hátára ugrott (átváltozás 

után) és azt kiabálta, hogy „Gyí teee”

Legjobb tulajdonságod?

Többnyire pozitívan gondolkozom és támogatom a barátaimat mindenben, 

és jó hallgatóság vagyok

Legrosszabb tulajdonságod?

Néha túl sokat aggódok, és beszélek is

Megváltoztatnál valamit az életedben?

Fogalmam sincs őszintén, nem nagyon gondolkoztam még ezen.. Tudom 

most azt kellett volna mondanom, hogy azt a bizonyos estét, de nem 

bánom egyáltalán…

Kedvenc zene?

Pop (nem Justin Bieber féle), és country

Különleges képesség?

Könnyen észreveszem, ha hazudnak nekem

Kedvenc ország?

Szeretem Görögországot és Olaszországot is

Kedvenc alkohol?

Koktélok

Ideális barát?

Olyan, aki megnevettet, meghallgat, figyelmes, és őszinte, na meg persze 

nem ver át…

Legviccesebb helyzet, amibe valaha kerültél?

Amikor a múltkor Dilen-éknél aludtam, és kiabálva kirontottam a 

szobából, hogy „Dilen a nyakláncod hol van? Meg fogsz harapni 

valakit” Persze mindenkit felvertem, és a végén kiderült, hogy 

csak álmodtam az egészet.. Cole utána napokig ezzel piszkált…

Dolgok, amik nélkül nem tudsz élni?

A plüss állatom, a cicám, a barátaim, és Dilen, na jó kicsit Cole is hiányozna

Nagy álmok?

Többé nem aggódni Dilen miatt, és világot látni

Cole Grant Madsen

Sziasztok!
Mivel még nem mostanában jön a második rész, ezért úgy gondoltam, hogy bemutatom nektek a főszereplőket kicsit jobban. Olyan dolgokat fogtok megtudni róluk, ami a történetből nem feltétlen derül ki. Először Cole-t mutatom be, aztán majd a többieket is.

A második résszel kapcsolatban még annyit szeretnék mondani, hogy szerintem csak márciustól várható, mert még nincs belőle készen egy sor sem, és jelenleg még nem sok mindent tudok róla, számomra is ugyanolyan meglepetés, mint nektek. :D Ne haragudjatok, hogy ennyit kell rá várni, de megpróbálom összeszedni magam. :) Mivel ötlethiányban szenvedek, ezért ha van javaslatotok a második részhez szívesen fogadom, vagy bármilyen kérdést, vagy ha csak beszélgetni akartok.  Az email címemen elértek: titaniawjones@gmail.com  vagy a facebook oldalamon, ott majd igyekszem a történetről több infót közzétenni, meg minden más írásomról, szóval ha van kedvetek, akkor lájkoljátok be az oldalam, és hívhattok mást is, hogy többen legyünk. :)

Személyes adatok: Cole

Teljes név:                   Cole Grant Madsen

Születési idő:                1992. április 20.

Kor:                             19

Testvér:                        nincs

Partner:                       nincs

Háziállat:                     nincs

Magasság:                   188 cm

Hajszín:                       barna, szőkés barna

Szemszín:                      barna

Személyes kérdések ( válaszadó: Cole)

Milyen filmet néztél utoljára?

Total Recall (Emlékmás) Azt kell, hogy mondjam, hogy ez valami hihetetlen jó film volt.

Milyen könyvet olvastál utoljára?

Lychae, egy-két dolgot ki akarok deríteni, de ez egyelőre még titok.

Kedvenc könyv?

Imádom a Harry Potter könyveket, és a Stephen Kingeket szintén.

Kedvenc tévéműsor?

American Horror Story (Amerikai Horror Történet), Dr. House és nagyjából minden, ami a sportcsatornán megy.

Milyen tévéműsort néztél utoljára?

SpongyaBob Christy-vel

Kedvenc film?

Harry Potter, Fűrész filmek

Milyen játékot játszottál utoljára?

„Vidd Dilen-t sétálni” játékot

Legnagyobb félelem?

Elveszíteni valakit a családomból

Legnagyobb szerelem?

A tőröm

 Tetoválás, Piercing?

Tetoválás a hátamon

Autó?                                                            

Egy  fekete 1964-es Ford Galaxie 500 XL-es autó, amit Dilen-nel közösen használunk.

Kedvenc szín?                                               

Fekete és zöld

 Milyen ruhák találhatók a szekrényedben? 

Farmerok, pólók, ingek, bőrdzseki, fekete cuccok, zöld ruhák, stb. Van egy öltönyöm is, de nem sűrűn hordom. Irtózom a vasalt nadrágoktól.

Milyen ruha van most rajtad?

Melegítőnadrág és egy póló

Mennyi idő van, amikor ezt a tesztet töltöd?

Este 10 óra     

Hol vagy most?                                             

A teraszon

Mit álmodtál legutóbb?

Valamit az erdőről, ki emlékszik már rá

Mit ettél utoljára?                                         

Csokis palacsintát

Kedvenc sport?                                             

Lacrosse

Mit utálsz a legjobban Dilen-ben?

Nagyon nehéz egyet választani…talán, hogy iszonyatosan makacs és önfejű, na meg felelőtlen…Hopsz ez már három volt, mondom, nem tudok egyet választani

Legjobb barát?                                             

Dilen

Mikor sírtál utoljára?                                   

Erre inkább nem válaszolnék

Mikor nevettél utoljára?                               

Tíz perce, amikor Dilen figyelmetlenül az ajtónak ment.

Legjobb tulajdonságod?                               

Vicces vagyok, na meg kitartó és megbízható

Legrosszabb tulajdonságod?

Néha levakarhatatlan vagyok, és túl őszinte

Megváltoztatnál valamit az életedben?

Teljesen elégedett vagyok mindennel

Kedvenc zene?                                              

Mindenevő vagyok, de mégis inkább a rock zenéhez vonzódom

Különleges képesség?                                  

Miért gondolja mindenki, hogy szuperhős vagyok?

Kedvenc ország?                                          

Anglia, hű vagyok hazámhoz

Kedvenc alkohol?                                         

Munkám miatt nem igazán iszom, de ha mégis, akkor csakis sörözöm

Ideális barátnő?                                           

Ha megtaláltam elmondom milyen

Legviccesebb helyzet, amibe valaha kerültél?

Akkor volt, amikor Hallow-ba tartottam és egy WC ablakon kimásztam June táskájával, majd pedig azzal egyensúlyozva a vállamon mentem az egyik vagonról a másikra, és amikor ismét visszamásztam az ablakon, egy WC kagylóban landolt a lábam.

Dolgok, amik nélkül nem tudsz élni?

A tőröm, tea és kávé. Tipikus angol vagyok, nem tudok meglenni egy csésze tea és kávé nélkül

Nagy álmok?                                                

Egy ház, feleség, egy rakat gyerek és egy kutya. Na jó nem, csak vicceltem. Utazni, rengeteget utazni.

Tizennyolcadik fejezet

Sziasztok!

Hát ez is elérkezett, a történetnek az utolsó fejezete. Már többen kérdeztétek, hogy ez mit jelent pontosan. Ugye a blog címében is benne van, hogy ez a történet egy trilógia. Szóval az első részének ezzel a fejezettel vége van, de a történetnek nem. Természetesen folytatódni fog majd a második résszel, szóval ne aggódjatok majd olvashatjátok tovább is. :)

Az utolsó fejezetről annyit szeretnék elmondani, hogy én nem érzem a legjobb fejezetnek, befejezésnek, ezért bocsánatot kérek tőletek. 

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki eddig végig szenvedte velem az első részét a történetnek, remélem, hogy továbbra is itt maradtok majd és köszönöm szépen a véleményeket is, nagyon jól esett mindegyik. :)

Valamit lenne egy olyan kérésem hozzátok, hogy, aki végig olvasta az egész történetet, az ehhez az utolsó fejezethez le tudná nekem írni a véleményét eddig a történetről? A negatívoknak is nagyon örülök. Mondjátok el, hogy mi tetszett benne, mi kevésbé, mert akkor tudom hogyan kellene változtatnom rajta. Ezt előre is köszönöm, nagyon nagy segítség lennétek. :)

Tizennyolcadik fejezet

– Hova mész Dilen? - szólt a fiú után Cole.

– A kórházba. Már teljesen felépültem és látnom kell! Több napja bent van és nem tudok róla semmit. - válaszolta, miközben kifelé tartott a házból.

– De igen, tudsz, és éjszaka nem fognak beengedni!

– Majd besurranok, megoldom, csak ne félts engem!

– Miért úgy surransz be, mint valami tolvaj? Mehetnél nappal is, mint minden más látogató. - követte őt Cole.

– Mehetnék, de nem akarok. Nem szeretnék senkivel sem találkozni! - vonta meg a vállát.

– Dilen, nem a te hibád volt! - emlékeztette a fiú.

Dilen nem válaszolt, helyette elrohant. Ki akarta szellőztetni a fejét. A kórházhoz érve elrejtőzött egy fa mögé és megvárta, amíg a biztonsági őr elmegy a másik irányba. Előmerészkedett rejtekéből és beosont a bejárati ajtón. A portás nem volt a helyén, ezért szabad útja volt az emeletre. Kettesével szedte a lépcsőfokokat. Az emeletre érve megvárta, amíg az ápolónő elmegy a nővérpulttól. Olyan óvatosan lopakodott végig a folyosón, hogy egy apró zajt sem csapott. Halkan beosont a lány szobájába, remélve, hogy nincs ébren. Megfordult és látta, hogy mélyen alszik. Közelebb ment hozzá és leült az ágya melletti üres székre. Nem volt szüksége arra, hogy lámpát kapcsoljon, mert így is nagyon jól látott. Csak nézte a lányt, ahogy lassan, egyenletesen veszi a levegőt. A jobb keze lelógott az ágyról. Óvatosan visszahelyezte a lány mellé. Ő az érintéstől Dilen felé fordult, így a takaró lehullott a válláról. A fiú nem látta teljesen a hálóruhától, de a vállát takaró ragasztás egy apró része kilátszott. Elszorult a szíve a gondolattól, hogy ez az ő műve. Hányingere lett saját magától. June mocorogni kezdett, ezért Dilen halkan kinyitotta az ablakot, vetett egy utolsó pillantást a lányra és kiugrott. A lány a hideg levegőről megrázkódott és felébredt. Pislogott párat, felkelt és az ablakhoz ment, remélve, hogy meglát valakit odakint.

– Dilen! - suttogta az éjszakába.

Dilen megpillantotta barátját a lépcsőn ülve.

– Beszéltél vele? - kérdezte Cole.

– Nem. - rázta a fejét.

– Nem sikerült bejutnod? - faggatta tovább.

– De igen, csak aludt. Nem akartam beszélni vele, csak látni. - támaszkodott a lépcső korlátjának.

– Minden rendben van vele?

– Igen, ahogy láttam. Csak az a nagy kötés van a vállán. Szörnyen érzem magam a történtek miatt, én tehetek róla, hogy ott van! Hogy egy… - nem folytatta a mondatot.

– Igen? - kérdezett vissza.

– Hogy egy szörnyeteg lett. Meg kellett volna akadályoznod! Akárhogyan!

– Szerinted nem próbáltam? June-nak hiba volt odajönnie. Ugyanolyan makacs és hajthatatlan, mint te vagy! - magyarázta Cole.

– Nem eléggé próbáltad, ha már odajött, akkor meg kellett volna mentened, az ő élete sokkal fontosabb, mint az enyém! - rivallt rá Dilen.

– Én a te testőröd vagyok, nem az övé. Megtettem minden tőlem telhetőt! Így is téged bántottalak, egy tőrt döftem az oldaladba. - vágta rá a másik.

– Elég baj, hogy csak oda… - motyogta.

– Tessék? - nézett rá mérges szemekkel.

– Semmi. - rázta a fejét. - Elmegyek aludni, jó éjt. - bement a házba.

Cole a fejét ingatva nézte, ahogy a barátja eltűnik az ajtó mögött.

Sarah, Loraine és Mark alig várták, hogy reggel beengedjék őket a kórházba.

– June! - kiabálták szinte egyszerre.

– Sziasztok, kedves tőletek, hogy bejöttetek. De nem iskolában kellene lennetek? - az éjjeliszekrényére tette a könyvét.

– Kit érdekel ez most? Muszáj volt meglátogatnunk téged! - ölelte meg Loraine.

– De hát minden nap eljöttök, és minden nap lógtok a suliból is. - ölelt vissza June.

– Ez így van, de egy barátért mindent! - mosolygott rá Mark.

– Köszönöm, ti vagytok a világon a legjobb barátok! - mondta a lány.

– Igen, ezt nagyon jól tudjuk. - kacsintott rá Sarah.

– Ismerd be, hogy nélkülünk nem boldogulnál! - nevetett Loraine.

June mosolygott velük együtt, de gondolatban teljesen máshol járt. Cole, Dilen és az akkor történtek kavarogtak a fejében kusza, sebesen forgó örvényt képezve elméjében.

Liza remegő lábakkal haladt el a lények mellett, kezében a tálcával. A hideg futkosott a hátán a közelségüktől. Végig lesütött szemmel ment, rettegett a látványuktól. Lement a pincébe egy hosszú, kopott lépcsőn. Felkapcsolta a lámpát és a fiú cellája felé vette az irányt. Már számtalanszor járt ezen a folyosón, de még mindig félt végigmenni rajta. A fiúhoz érve elrejtette félelmét és bátorítóan mosolygott rá. Tudta, hogy ő az egyetlen, aki tarthatja benne a lelket, nem akarta, hogy feladja a reményt, hogy megmenekülhet.

– Hoztam neked megint egy kis ennivalót. - letette elé vidáman.

– Köszönöm. Sietned kell? - kérdezte, ahogy maga elég húzta a tálcát.

– Talán pár percet maradhatok, ha szeretnéd! - ült le vele szemben.

– Ember vagy, ugye? - kíváncsiskodott a fiú.

– Igen, az vagyok. – bólintott.

– Mit keres a csuklyások köreiben egy ember?

– Igazából nem egyedül vagyok, csak én vagyok, aki lejár hozzád. Tartanak embereket, akiket szolgának használnak. – mesélte.

Liza hirtelen felugrott, mert valami zajra lett figyelmes. Felkapta a korábbi tálcát és hátrálni kezdett.

– Most mennem kell, vagy különben mindketten bajba kerülünk, ha legközelebb jövök, folytathatjuk a beszélgetést! - hadarta és el is hagyta a fiú celláját.

Úgy sietett a folyosón végig, mint akit kergetnek. Rettegett a csuklyásoktól, nem akarta kivívni a haragjukat, tudta, hogy azt nem élné túl. Lekapcsolta a lámpákat és már rohant is fel a lépcsőn.

Két héttel később June-t kiengedték a kórházból. Első útja a Shaw házhoz vezetett.  Ahogy odaért Cole-lal találta szemben magát az udvaron, aki mosolyogva köszöntötte. Minden szó nélkül a kezébe nyomott egy mappát. A lány lenézett a kezében tartott papírkötegre. „Amit a Holdról tudni kell” címet olvasta rajta. Mielőtt kinyitotta volna a száját, Cole megszólalt.

– A tónál van, ott keresd!

June bólintott és elindult a park felé. Az úton a mappát forgatta a kezében. Tökéletes feladat volt, tartalomjegyzékkel, képekkel, címekkel ellátva. Annyira belemerült, hogy nem vette észre, hogy odaért a parkhoz. Becsukta a mappát és odament a padon ülő fiúhoz. Dilen egy botot dobált a kutyájának, aki élvezte, hogy a gazdája játszik vele. June minden kérdezés nélkül leült mellé.

– Mit hoztál? - kérdezte a fiú, de nem nézett rá

– Ezt Cole-tól kaptam, ahogy elmentem hozzátok. Ő mondta, hogy itt vagy. - válaszolta és ő is előrefelé nézett.

– És mégis mi ez? - dobta el ismét a botot.

– Ha jól nézem a házi dolgozatunk. Nem is mondtad, hogy megcsináltad egyedül, mikor volt neked időd erre?

– Nekem? Semmikor, úgy nézek én ki, mint aki egész eddig ezt írta? Valószínűleg ő volt, aki megcsinálta.

– Ki, Cole? Miért csinálta volna meg és mikor? - faggatózott a lány.

– Valószínű akkor, amikor kényszerpihenőn volt a gipszes keze miatt. Lényeg, hogy kész a házink, ami miatt annyit aggódtál.

– Neked nincs lelkiismeret-furdalásod amiatt, hogy nem mi csináltuk, hanem ő? Ez a mi dolgunk lett volna. - mondta szigorúan a lány.

– Nekem nincs. Készen van és ennyi, ne aggódj ezen! Ő csak segíteni akart, örülj neki. - zárta rövidre a témát.

Megint csend nehezedett köréjük. Egyikőjük sem tudott mit mondani a másiknak, csak figyelték, ahogy Jack rohangál a bottal, amit szerzett és élvezi a meleg időt. Végül mégis June szólalt meg.

– Nem látogattál meg a kórházban!

– Sajnálom, nem tudtam, hogy akarsz-e látni.

– Miért ne akarnálak? Hiszen barátok vagyunk.

– De én tettem ezt veled. Én bántottalak, ezt soha sem tudom megbocsájtani magamnak! – sóhajtott.

– Pedig meg kellene, mert én nem haragszom rád miatta. Csak magamnak köszönhetem, én mentem, oda, amikor ti figyelmeztettelek! - magyarázta a lány.

– Miért van az, hogy nem félsz tőlem ezek után sem? Hiszen egy szörnyeteg vagyok és belőled is azt csináltam! - folytatta a fiú. - Mióta ismersz, tönkretettem az életedet!

– Egyikőnk sem szörnyeteg. Mióta ismerlek, azóta teljesen megváltozott minden, most már elmondhatom, hogy van életem, hogy élek, úgy igazából! Te vagy a legjobb dolog, ami velem történt! - javította ki, és megfogta a kezét, ami a padon pihent. - És most már közös titkunk is van. 

– Annyi rossz dolog történt veled, mióta engem ismersz, a te éledet is veszélybe került, üldözötté váltál!

– Engem ez egyáltalán nem zavar, én boldog vagyok attól, hogy megismertelek!

– De én nem akartam, hogy bajod essen, mindig is meg akartalak óvni magamtól!

A lány megfogta a fiú állát és maga felé fordította, hogy végre a szemébe nézzen. Látta benne a gyűlöletet, a szomorúságot, a szenvedést.

– Tudom! - mosolygott rá.

June egyre közelebb húzta magához a fiút és megcsókolta őt. Most az egyszer a fiú sem ellenkezett.

Dilen elszántan a lány szemébe nézett.

– Megtalálom a módját, hogy visszacsináljuk! Esküszöm, mindent rendbe hozok!